PROOF OF WORK VS. PROOF OF STAKE

Egy lényeges fogalompár tisztázása

Ha valaki egy kicsit mélyebben beleássa magát a kripto világba, akkor előbb-utóbb - és egyre gyakrabban – belebotlik egy kifejezéspárba, vagy azok rövidítéseibe: Proof of Work és Proof of Stake, illetve PoW és PoS.

Korábban a kriptosuli.eu oldalon találtunk magyar nyelven információkat erről, azóta az oldal már nem elérhető, de a korábban ott talált ismertető alapján készítettünk egy rövid összefoglalót a két fogalom jelentőségéről és a kettő közötti különbségről.

A Proof of Work (PoW) és a Proof os Stake (PoS) megegyezési mechanizmusok. Ezekre azért van szükség, mert egy blokklánc minden csomópontjának (node) egyet kell értenie a blokklánc állapotáról, és ezt szolgálja a megegyezési mechanizmus. A kiválasztott megegyezési protokoll kezeli a megegyezést a résztvevők között. Ahogy a kriptosuli.eu fogalmaz: „Biztosítja, hogy a következő blokkja a blokkláncnak az egyetlen változata az igazságnak és megvédje a blokkláncot a támadásoktól.” Támadás alatt például a DDoS támadásokat értjük. Egy DDoS támadás célja, hogy hamis kérelmek tömkelegének küldésével kimerítse a számítógépes erőforrásokat.

A kriptosuli.eu példájában a Bitcoin-t használja, de egyébként az összes bányászattal előállított kriptopénz hasonlóan működik: „Amikor egy új blokkot előállítanak, ezt hozzá kell fűzniük a blokklánchoz. Proof of Work esetében a bányászok bányásszák ezeket a blokkokat. Ez azt jelenti, hogy a bányászok összeállítják a tranzakciókat egy blokkba, ezután egy számot raknak a blokkhoz, amelyet „nonce”-nak neveznek. Ezt a blokkot a „nonce” számmal együtt ezután egy SHA-256 hash algoritmussal kódolják.”

A „nonce” szám generálása egy igen bonyolult folyamat, több milliószor kell elvégezni a szám-generálást, mire korrekt „nonce” számot kapnak.

„Az első bányász aki sikeresen elvégzi ezt a folyamatot Bitcoin-nal lesz jutalmazva. /…/ Majd a blokkot hozzáadja a blokklánchoz és értesíti a többi bányászt, hogy ez a blokk kész.”

Az az óriási hardver-kapacitás és rengeteg elektromos áram, amit a kripto-bányászat köztudottan igényel, ennek a több-milliószor ismétlődő folyamatnak köszönhető.

Nézzük, hogy mi ezzel szemben a Proof of Stake (PoS):

Proof of Stake megegyezési protokoll alkalmazása esetén nem arról van szó, hogy az a bányász, aki elsőként megoldja a matematikai problémát, azaz megtalálja a korrekt „nonce” számot, jutalmat kap. PoS rendszerben véletlenszerűen van kiválasztva az a bányász, aki az új blokk létrehozója lesz – illetve itt már „forger”-nek, azaz kovácsnak hívják őket. A kiválasztási esély az adott „forger” kripto-fizetőeszköz vagyonától, más szóval a „stake”-től függ.

„Ezt úgy lehet legkönnyebben elképzelni, mint a részvényeket egy vállalatban” – írja a kriptosuli.eu. „Tehát ha valaki a teljes Ethereum készlet 1%-át tartja, akkor 1% eséllyel hozhat létre új blokkot. A PoS rendszerben nincs blokk jutalom, tehát a /…/ kovácsok a tranzakciós díjakat zsebelik be.”

 

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy PoW protokoll esetén annak a bányásznak fog legtöbbször, legnagyobb eséllyel sikerülni egy új blokkot hozzáadni a rendszerhez, aki a legnagyobb számítógépes teljesítménnyel rendelkezik.

PoS rendszerben pedig azoknak a „forger”-eknek, kovácsoknak van a legnagyobb esélye új blokk generálásához, akik a legnagyobb vagyonnal, részesedéssel rendelkeznek az adott kripto-fizetőeszközben.

Ez az fő különbség a két megegyezési protokoll között. Ezt sem lehet ilyen röviden teljesen közérthetően körüljárni minden olvasó számára, de talán a két rendszer közötti alapvető eltérésre sikerült ezzel az összefoglalóval rávilágítanunk.

Forrás: www.kriptosuli.eu

https://bitcoinexchangeguide.com/proof-of-work-vs-proof-of-stake-mining

Zsolt Balló